Gondolom, az a hír már senkit sem sokkol, hogy az Audi márka az idén - bruttó - száz éves, erről egyébként Csikós Zsolt írt egy cikket, aki véletlenül akkor elmulasztotta, most pótolhatja, ha ide kattint. Négyesi Pál viszont az Audi, illetve az előd/testvérmárkák hazai történetét dolgozta fel, rögtön az elején egy meghökkentő információval: August Horch, az alapító, egy rövid ideig órásként ténykedett Budapesten.

A kiadvány, érdekes infókkal

A történet nem rövid,a szerző roppant alaposan dolgozta fel a témát, így akit nem érdekelnek a részletek, azt már most szeretném felkészíteni egy traumára: a poszt végén egy link a második részre mutat, a második végén egy link pedig a harmadik epizódba visz. Az íráson mindössze annyit változtattam, hogy az 1936-os Budapest Grand Prix eseményeit feldolgozó írás eredetileg a második és a negyedik rész között foglalt helyet, időrendben itt is a helye. Ám ez egy autósport-esemény, ezért mint érdekességet, kiemeltem a negyedik részbe.

Mátrabérci Sándor, márkaigazgató és Noszvai András, az oldtimer verseny szervezője

Az Audi hazai történetét feldolgozó írást az Audi márkaképviselet adta ki, szövege azért található a Sajtóközlemény blogban, mert nem a mi szülöttünk, márpedig az idegen tollak helye itt van. Mégis szívesen tesszük közzé, hogy azok, akik nem jutnak hozzá a papírra nyomott kiadványhoz, ahhoz is eljussanak az értékes információk. Ha tehát Ön sem tudja, hogy 1923-ban hány Audit tartottak nyilván Magyarországon, viszont ez a kérdés sokszor gyötrően kínozta, tegye csak be a könyvjelzők közé ezt az oldalt. Itt mindig megtalálja.

Parkoló a szalon előtt

Nem csak a történetet feldolgozó kiadvány megjelenése volt a sajtótájékoztató apropója. Az Audi EasToric oldtimer verseny is a centenárium előtt tiszteleg, augusztus 28-30. között.  A rendezvény főtámogatója az Audi Hungaria és a Porsche Hungaria, az idén Győrből indul és ugyanide érkezik, de közben tesz egy kanyart Szlovákiában és Ausztriában. A korábban az Audi Hungaria Classic néven ismert vesenyen hat, nagy értékű, muzeális Audi is indul. A sajtótájékoztató idején egyébként két, szintén rendkívül értékes Audi is parkolt a Fáy utcában, az R8-as mellett: egy 100 Coupé és egy ős-quattro.

És egy régi Audi 100 S Coupé, az épület árnyékában

August Horch és az Audi

Az Audi-birodalom atjya, August Horch 1868. október 12-én született a Mosel közelében fekvő Winningenben. Édesapja kovács volt, aki fiát is hasonló pályára szánta. 16 éves korában August az akkoriban szokásos tapasztalat-szerző kőrútra indult. Az ifjoncot elbűvölte egy helyi kézműves, aki korábban megjárta Törökországot is. August tehát a mesés Kelet felé vette az irányt. „Amikor mi fiatalok voltunk, mindent meg akartunk tanulni, amit lehetett. Ezért a már biztosat is otthagytuk a bizonytalanért…” - írta később önéletrajzában.
Ennek megfelelően ahol csak lehetett új, izgalmas tapasztalatokra tett szert. Bécsben egy földije, aki könyvkorrektorként dolgozott megismertette a nyomdagépekkel. Pozsony, Budapest, majd Újvidék következett – August lassan, de biztosan az áhított Konstantinápoly felé tartott. Újvidéken gőzmalomban dolgozott, majd Nagyvárad volt a következő állomás, ahol egy híd építésében vett részt. Lenyűgözte a nehéz munka: hidraulikára akkor még nem lehetett gondolni, kézzel került helyére a sok ezer szegecs…

Eközben szállásadója révén megismerkedett az órásmesterség fortélyaival is. Azonban egy súlyos betegség ágynak döntötte. Amikor felépült ráébredt, hogy ideje hazamenni. Helyi ismerősével, egy magyar órásinassal együtt gyalog vágtak neki a Budapestre vezető útnak.  A két vándorlegény Nagyváradtól Debrecenig sorra járta a falvakat. Órajavításból sikerült összeszedni a szállásra, élelemre való pénzt. Mire Debrecenbe értek a takarékosságnak meglett a gyümölcse: vonatra szálhattak, amellyel gyorsabban eljutottak Pestre.

August Horch 1885. végétől 1886. tavaszáig dolgozott Budapesten. Ezt az időszakot sajnos nem részletezi önéletírásában, pedig érdekes lenne tudni milyen tapasztalatokat szerzett a fejlődő városról.

1886. tavaszán ismét kelet felé vette az irányt: egy német tulajdonban álló zimonyi gépgyár volt a következő állomás. A Bácska útán hősünk – immár kitanult géplakatosként - a bolgár-szerb határvidéken, belga társaság nemzetközi gárdájában vett részt a vasútépítésben.

A főmérnök megkérdezte az intelligens ifjút: tud-e műszaki rajzot olvasni? A bátor igen után kinevezte a tizenévest művezetőnek s rá bízta a fém-szerkezetű munkásszállás-épületek felállítását… August autodidakta módon, rendkívül gyorsan megfejtette a rajzokat, s így képes volt elvégezni a feladatot.  „Akkor született megingathatatlan elhatározásom, hogy mérnök legyek” – írta. Azonban nem sokáig maradt egy helyben. A malária ledöntötte lábáról, s miközben lábadozott rájött, hogy sohasem fog eljutni Konstantinápolyig. Visszatért tehát Németországba, ahol a szászországi Mittweida városában jelentkezett egy mérnökképző Technikumba, amelyet jó eredményekkel végzett el.

August az 1890-es években Carl Benznél helyezkedett el, akinél megtanulta az autóépítés minden fortélyát. 1899-ben önállósította magát, s Zwickau városában saját autóépítő műhelyt alapított.

Az immár gyártulajdonos August Horch imádta az autóversenyzést. Megbízható, robusztus túrakocsijaival rengeteg különféle túraversenyen vett részt. Ez azonban rengeteg költséggel járt, amely a cég üzleti eredményeinek rovására ment.

1909-ben tulajdonostársai kitették August Horch-t saját vállalatából. Az ekkor 41 éves mérnök nem esett kétségbe: új autógyárat alapított, amelyet egy ifjú ismerőse tanácsára Audinak nevezett el. A Horch németül annyit jelent: hallgass, s ennek latin megfelelője az Audi.

August Horch új vállalkozásában sem tagadta meg önmagát: a versenyzésre koncentrált. Az Osztrák Autóklub által évente megrendezett Alpesi hegyiversenyen (Alpenfahrt) az Audi-csapat 1911-1914. között győzelmet győzelemre halmozott. Ezzel sikerült a fiatal autógyárnak alaposan felhívni magára a figyelmet. Az Alpenfahrt győzelemre Magyarországon is felfigyeltek.

 

Az Audi megérkezik Magyarországra

Az Osztrák-Magyar Monarchia részeként Magyarország volt a régió éléskamrája. A döntően mezőgazdasági termelésre berendezkedett országba viszonylag későn, 1896. nyarán érkezett az első automobil: Hatschek Béla, aki később az Első Magyar Műszemgyár megalapítójaként ért el szakmai sikereket vásárolt magának egy Benz kocsit. Később Törley József, az ismert pezsgőgyáros szintén Benz kocsikon fuvarozta termékeit . Ő gépjárművét szerette volna engedéllyel üzemeltetni, ezért kérésére a Székesfőváros Tanácsa  próbafutásokat végzett a gépjárművel. 1897. tavaszán kelt megállapításuk szerint nem a gépjármű, hanem az azt irányító személy tevékenysége engedélyköteles.

A hivatalos hatóságok ekkor még eléggé idegenkedtek az újfajta közlekedőeszköztől. A kereskedelemügyi miniszter egy 1900-as jelentés szerint kijelentette: „a kocsik oly nagy önsúllyal bírnak, közlekedés közben oly zajt okoznak, hogy ezeket ma még,  jelenlegi alakjukban és szerkezetükkel nyilvános személyszállító eszközökül alkalmasnak nem tartom”.

A Posta ugyan kísérletezett motoros járművekkel, ám más közintézmények nem követték példájukat.

Az 1900. végén létesített Magyar Automobil Club az első világháború kitöréséig többször is rendezett Nemzetközi Automobilkiállítást (1901, 1905, 1908), ezen kívül különböző versenyekkel próbálta a gépkocsi népszerűségét növelni. 

1913-ban Magyarország területén 2876 motoros jármű volt forgalomban. A lassan éledező személygépkocsi-kereskedelmet a színes tarkaság jellemezte: francia, brit, német, osztrák és amerikai márkák versenyeztek a vevők kegyeiért. Budapesten megszervezték a taxi-közlekedést, megjelentek az első autóbuszok. A posta mellett más közhivatalok is automobilokat vásároltak. 

E lassan virágzó környezetbe érkezett meg 1914-ben az Audi. A fiatal márka Alpenfahrt (Alpesi Túraút) győzelmei hallattán egy élelmes vállalkozó úgy döntött, megpróbálkozik a képviselettel: a VI. kerület (ma XIII. kerület) Lehel utca 8 szám alatt székelő Central Garage hirdette az „alpesi turaut egyetlen Team győztesét”, az Audit.

Az egykori „garage” tekinthető a mai parkolóház ősének: az ilyen telepeken nem csupán tárolták a gépjárműveket, de ápolták, szervizelték is azokat, sőt szükség esetén sofőrt is igénybe lehetett venni.

A Central Garage-t 1912-ben alapította Lővy Lipót, aki egy évvel később cégét eladta Zubkovits Lászlónak. Zubkovits, más garázs-tulajdonosokhoz hasonlóan megpróbálta tevékenységi körét gépjármű-értékesítéssel kibővíteni.

1914-ben a következő leírás jelent meg az Audi túrakocsikról: „Az az általános feltűnés, amelyet az Audi kocsiknak az Alpenfahrtban mutatott, valóban szenzációs teljesítménye keltett, számtalan érdeklődő levélben nyilvánult meg, amelyek mind az Audi kocsik szerkezetére, illetve anyagára vonatkozó kérdéseket tartalmazták. Ezen érdeklődésnek megfelelve ... e kocsik következő adatait hozzuk az érdeklődők tudomására. Az alpesi túrautban résztvett Audi-kocsik motorja 90 mm furattal és 140 mm lökettel bíró négyhengeres, amely 1700 fordulatszám mellett 35 lóerőt fejt ki. A motor párosával öntött hengereinél a szívó vezeték és vízköpeny az öntvénnyel együvé van öntve, a szívó szelepek lógnak és a ferdén elhelyezett kipuffogó-szelepek felett vannak elhelyezve, miáltal a kompresszió tér számára célszerű kiképzést lehetett biztosítani, hűtésük thermosyphonhűtés, melyet ventillátorkerék és a ventillátorként kiképzett lendítőkerék is elősegít. Ez a typus megegyezik a normális Audi-tipussal. A kocsikhoz használt anyag a lehető legkitűnőbb, amit az Alpenfahrt egyébként fényesen bebizonyított. Megjegyzendő, hogy mint értesülünk, az összes alpesi túraútban részvett kocsik már eladattak. Az Audi-kocsik budapesti vezérképviselete tudvalevőleg a Central Garage, Budapest, VI Lehel utca 8.”

A Central Garage terveinek az első világháború vetett véget. A háború elsodorta az amúgy is gyenge lábakon álló gépjármű-kereskedelmet.
Az 1920-as évek elején Reiman Gyula, akinek fényes bemutatóterme Budapest központjában, az egykori Gizella, majd Vörösmarty téren, a mai Luxus-áruház helyén működött rövid ideig ismét megpróbálkozott az Audi hazai elterjesztésével. 1923. júniusában Magyarországon összesen 18 darab Audi gépjárművet tartottak nyilván, s ez a szám a rákövetkező években sem növekedett. Az Audi a harmincas években, már az Auto Union konszern részeként tért vissza Magyarországra.

 

A Horch megjelenése hazánkban

Az egykor August Horch által alapított luxusautóiról ismert Horch hazai megjelenésére 1921-ig kellett várni.  Landy István autókereskedő Dandy Automobil Rt néven alapított céget, mellyel „gyártmányaink eleganciáját, finomságát, mutatósságát és elsőrendűségét” kívánta kifejezni. A Dandy Automobil Rt csupán néhány hónapig kísérletezett a Horch árusításával, majd más irányba folytatták tevékenységüket.

Az 1923. tavaszán alakult Motor Automobil Rt segítségével azonban a Horch végül hazánkban is ismertséget szerzett. A cég az egykori Eskü (mai nevén Mátyás) téren rendezkedett be. A cég tulajdonosa,  Wertheimer Lajos korábban cirkusz- és orfeumtulajdonosként működött. Az üzlet irányítását fia, Wertheimer Imre végezte, aki gyorsan összebarátkozott a kor arisztokratáival, s ügyres reklámakciókkal hívta fel a vásárlóközönség figyelmét a Horch előnyeire. „Az 1923-as Stockholm-Helsingfors-Haparanda-versenyen bámulatos teljesítményével az egész világ szakértőinek csodálkozását és elismerését vívta ki, amennyiben a 2650 km-es, kocsikkal jóformán járhatatlan utakon, minden hiba nélkül, sértetlen plombával, 60 óra alatt első lett” - áradozott a Horch-ról egy korabeli újságcikk.

Egy 1924-es riport szerint „Pesten körülbelül 30 Horch-kocsi szalad. Horchon jár Balog Elemér, a Hangya szövetkezet vezérigazgatója, dr Strasser József bankigazgató, a Felten és Guillaume gyár, a Hazai likőrgyár, a Futura, a Nemzeti Hitelintézet, a Mechanikai szövőgyár rt, Munk Mór, vasnagykereskedő stb”.

Sajnos a gazdasági környezet nem kedvezett az autókereskedő cégeknek, így a Motor Automobil Rt alig két éves működés után csődöt jelentett.

Ezek után még három, kérészéletű kísérlet következett: 1928-ban, amikor a hazai autókereskedelem rövid virágkorát élte Toldi-Szabó László és üzlettársai egész sor különböző gyártmányú luxusautó, így többek között a Horch képviselőjeként is felléptek. A Kecskeméti utcában díszes bemutatótermet nyitottak, de egy rövid reklámkampány után elfogyott a lendület.

Egy évvel később előbb a belga Minerva autókat képviselő cég, majd utdomahiday Domahidy Ferenc hasonlóan tiszavirág-életű próbálkozását jelentették a szaklapok. Domahidy üzlettársa egy német származású fiatalember, Hess Ervin volt, aki néhány évvel később már önálló kereskedőként vitte sikerre az Auto Union több márkáját is.

(A történet itt nem ér véget. A folytatás itt olvasható.)